Murphy és az ölbenyulak

Anno a régi törpenyulas honlapon a Vidámság rovatban volt pár nagy nyulas igazság, mint pl. "a szobatiszta nyúl mindig szobatiszta. Kivéve, ha éppen akkor dicsekszel el ezzel a vendégnek..." vagy, hogy "a nyúl az egész lakásban "garázdálkodhat", kivéve a számára veszélyes helyeken, de őt persze ezek a helyek érdeklik a legjobban!" És mennyire így van! Az biztos, hogyha lakásunkat egy nyuszival osztjuk meg, vele együtt Murphy is beköltözik az életünkbe. Smile

Egy alapvető különbség van Pompasz és Gréti között: a simizéshez való viszonyulásuk. Pompikát simogatási célzattal sosem lehetett ölbe venni, mert ahogy felemeltem, már ugrott is ki a kezemből, viszont ha leültem az ágyra vagy a földre, abban a pillanatban mellettem termett, és dugta a kis fejét a kezem alá. Gréti azonban egy domináns kis "dög",  Smile   aki még életében nem jött hozzám simit  kérni. Ő megvárja - pontosabban kiharcolja - hogy én menjek hozzá. Régebben a hálóba kéretőzött be, ha simi-igénye volt (egy ideig békésen ücsörgött a zárt ajtó előtt, aztán ha nem mentem, nekiállt az ajtót kaparni), mostanában pedig a fotelben vagy az ülőgarnitúrán helyezi magát kényelembe, és addig szuggerál, amíg oda nem megyek (ha kicsit több ideig próbálok meg ellenállni a rám szegeződő tekintetének, akkor jön a kanapérágcsálás, -kapirgálás). Cserébe viszont bármikor ölbe (pontosabban nyakba) vehetem. Azt azonban, hogy ez a "nyakbanyuszizás" meddig tart, a jó öreg Murphy határozza meg. Smile  

Muprhy simitörvényei tehát...

  1. Ha felnyalábolod a nyuszkót, egészen addig az öledben marad, amíg kényelmesen el nem helyezkedsz a kanapén, hogy simi közben nézd egy kicsit a tévét. Amint felvetted a látszólag legtökéletesebb pozitúrát, a nyunyek rögtön kiugrik a kezedből. Kivéve, ha a tévét előtte elfelejtetted bekapcsolni, a távirányító pedig kar- és lábtávolságon kívül van.
  2. Ha úgy döntesz, hogy nem érdekel az adás, inkább nyulat simogatsz - gondolva, hogy pár perc után úgyis megunja, és leugrik, te meg bekapcsolhatod a tévét, és újból próbálkozhatsz a tévénézős nyuszisimogatással - esze ágában sem lesz lemenni, hanem órákig simizteti magát.
  3. Ha rájössz, hogy ez a nyúl nem fog innen sehova se menni, ahhoz meg nincs szíved, hogy pont ilyenkor rakd le, amikor hagyja magát dögönyözni, és mégis úgy döntesz, hogy valahogy bekapcsolod a tévét, addig a karodban marad, amíg a tested képességeit meghazudtolva valahogy el nem éred a távirányítót, és be nem kapcsolod a készüléket. Amint sikerült a bravúros mutatvány, a tapsi már ott sincs. Kivéve, ha valami olyan műsorra kapcsoltál, aminél még az üres képernyő bámulása is érdekesebb, és a távirányító közben leesett az asztal alá/ágy mögé, szóval valami olyan helyre, ahonnan már egy csoda sem segíthet elővarázsolni.
  4. Ha valami irtózatos szerencsével mégis a kedvenc csatornádat sikerült befogni, a szőrmók pedig továbbra is békésen ejtőzik a karodban, akkor döbbensz rá, hogy a kanapén való elhelyezkedésed csak látszólag volt tökéletes, a díszpárnák ugyanis (amikre a könyöködet szoktad támasztani, hogy 5 percnél tovább is tudd zsibbadás nélkül a mellkasod előtt keresztben tartani a fülest) pont csak egy kicsivel vannak távolabb, minthogy elérhetnéd őket. Ha úgy gondolod, hogy a másfél kilós nyuszkó meg sem fog neked kottyani hosszú távon sem, akkor képes "fél napot" a karodban maradni, és mégiscsak zsibbadás lesz a vége. Természetesen, ha a félig ülő, félig fekvő helyzetedet megtartva megpróbálsz a nyúl számára érzékelhetetlen "gyorsasággal" eloldalazni a párnákig, amint odaértél, és ráhelyezted a könyököd, a kis galád abban a pillanatban elszelel. Ha mégis az öledben marad, az csak ezért lehet, mert elmegy az adás, vagy rákönyököltél a távirányítóra, és kikapcsoltad a tévét, innen pedig újra az 1. pont lép életbe.
  5. Ha mégis összejön a kényelmes, tévézős simizés, megszólal a telefon/lesz egy hangos reklám/tüsszentened kell, a nyunyek pedig hanyatt-homlok menekül a kezedből.
  6. Ha azonban nem maratoni nyúlsimogatásra készülsz, csak fel akarod kapni egy villámsimire, akkor biztos egy pillanatra sem hagyja megfogni magát. Ha mégis engedi, akkor éppen a talpad belső élén egyensúlyozva guggolsz (ráadásul papucsban), a hideg parkettán ülsz (lehetőleg minimum 45°-ban oldalra dőlve), vagy épp az ágy peremére huppantál le. Természetesen ilyenkor abban a pillanatban elkezdi kocogtatni a fogát, vagy akár el is szunyókál, minek következtében ismét csak nem lesz szíved lerakni. Ha moccanás nélkül megpróbálod kivárni, amíg el nem unja, és le nem kéretőzik, az biztos, hogy ilyenkor órákig el lenne a karodban. Viszont ha lélegzeted visszafojtva, eszméletlen lassúsággal (nehogy észrevegye ugye, hogy mozogsz) felveszel valami kényelmesebb testhelyzetet, és diadalittasan elmosolyodsz, hogy igen, végre átvertem a nyulat, felpattan, és már ott sincs. Smile


Na igen, az olvasás is igazi élmény nyusziközelben. Laughing out loud

Nagyon jól összefoglalja az írás a nyuszis életérzést Big smile
Én olvasni próbálok nyusszal az ölemben vagy úgy, hogy mellettem fekszik és természetesen közben simizni kell, ami fél kézzel nehéz tud lenni, ha a könyv másfél kilós és néha lapozni is kéne... Wink

Ez nagyon jó lett Laughing out loud És milyen igaz! Nálunk is ez a helyzet, kivéve h nincs tévénk :DDD

-

“If you can't take the heat, don't tickle the dragon.”
wakamano & Tulipán

Big smile Love_heart
Minden szava igaz! Headbang

-

"Nyúl nélkül lehet élni, csak nem érdemes!"

Szie,

Teljes mértékben egyetértek. Ezek nálunk mind így mennek. Smile
Folytatást várunk, mert jó olvasni. (Tudom, az ihletet nem lehet sürgetni.) Smile

Nyúljolánék

Lol Ez mennyire jó:DD És igen egy része nálunk is így van..Laughing out loud a többi csak azért nem, mert Gofrit nem lehet felvenni, akármi is megy a tv-ben..Laughing out loud

-

"House is not a home without a rabbit!":)
Gofri a rabszolganyúl és alattvalója Bunny2