1545 hozzászólás [Utolsó beküldés]
Törpenyúl klub
Törpenyúl klub képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 5 év 18 hét .

:(

Bunny1893
Bunny1893 képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 21 óra 36 perc .

Őszinte részvétem! Love_heart

Bunny Bunny2

PITE
PITE képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 16 óra 19 perc .

Crying Crying Crying

-
sabeth
sabeth képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 6 hét 4 nap .

Nagyon nagyon sajnálom, fogadd őszinte részvétem!

mogyifül
mogyifül képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 2 nap 13 óra .

Őszinte részvétem. Crying

sejla
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 8 hét 12 óra .

Nagyon sajnálom. Őszinte részvétem.

tamassy
tamassy képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 12 óra 13 perc .

Június 10-én elengedtük Bodzust. Crying
Szerdán hamvaiban végleg hazatért. Remélem a többiekkel együtt boldogan és fájdalommentesen bandázik a Hídnál, míg mi is oda érünk majd.
kép

"Nyúl nélkül lehet élni, csak nem érdemes!"

Mixi
Mixi képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 21 hét 1 nap .

Rose Heartbounce

tamassy
tamassy képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 12 óra 13 perc .

.....nem látom a klaviatúrát... Crying
Én is ezt szoktam mondani... Nekem Monty A Nyúl. Életem Nyula, a szőrös Fiam... és az is marad örökre. Heartbounce

Igen, igazságtalan lenne, ha csak a legutolsó rosszra emlékeznénk.
A szépre muszáj/kell hiszen azok tették a minden napjainkat értékesebbé, szebbé, minket jobbá...
Aki ezt az érzést nem érezte/érzi, az minket (nem csak nyúl, hanem más kedvenc állatot tartókat) soha meg nem fog/tud érteni.
Ezerszer szebbek és jobbak lettünk/vagyunk általuk. Akik pedig ezt az érzést nem ismeri, sokkal szegényebb lelkileg, ebben biztos vagyok.

"Nyúl nélkül lehet élni, csak nem érdemes!"

Mixi
Mixi képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 21 hét 1 nap .

Heartbounce Heartbounce Heartbounce

Enikova
Enikova képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 29 hét 4 nap .

Köszönöm szépen a vigasztaló szavakat. Nagyon sajnálom, hogy nektek is át kellett már élni egy imádott nyuszi elvesztését. Sok erőt kívánok mindenkinek.
Most azt is szeretném megosztani, amire jó pillanataimban gondolok. Nagyon igazságtalan lenne a halála napjával emlékezni rá, hiszen az csak egy nap volt majdnem hét gyönyörű évből, ami megadatott vele. 8-szor költöztünk együtt, segített két diplomára és egy fél doktorira tanulni. Mindig vidám és barátságos volt ő, nagy nőcsábász, a rosszcsontság nagymestere. Számtalan kábel elpuszítója, egyik legnagyobb teljesítménye az üvegszálas internetkábel hatástalanítása. Akkor is úgy betojtunk, hogy lenyelhetett-e belőle valamit. Utána áttetettük a plafonra. Idegenekkel is barátságos, vizsgálatok után mindig megnyalogatta az orvosok kezét és rágyújtott valami szép hosszú szénaszálra, ami aztán csak úgy kopogott a hordozón. Este és reggel áttrappolt rajtunk az ágyon, majd befeküdt közénk, és ölelhettük, simogathattunk, amíg el nem zsibbadt a kezünk. Mindig óriási nyuszipuszikkal viszonozta a szeretgetést és befúrta a fejecskéjét a kezünk alá. Imádta a cseresznyefa levelét, a banánt, az édesköményt, a friss bazsalikomot. Ha betegek, vagy szomorúak voltunk, érezte és odabújt. Amikor ivott, úgy pampogta a vizet, mintha meg kellene rágni. Bíztattam is bőszen, hogy jól rágd meg, Samukám! Amikor levittem a padlószőnyeges szobába, olyan pörgéseket vetett be, mint egy balettáncos. Ki tudta nyitni a kajás doboz tetejét. Mindig a legmagasabb ponton szeretett heverészni. Nagyon okos volt, ezért úgy érzem, tudta mi fog történni és éreztem,hogy tudatnom kell vele a műtét előtt, hogyha itt is van az ideje, még találkozunk. Mekkorát küzdött, nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Drága kis boldogságunk volt ő, akitől mindig otthon lett az új lakás. Anyunak mindig azt mondtam, hogy Samu az első unokája. Nekem Samu A Nyúl.

sejla
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 8 hét 12 óra .

Nagyon sajnálom. Őszinte részvétem.

PITE
PITE képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 16 óra 19 perc .

Crying Crying Crying

-
Mixi
Mixi képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 21 hét 1 nap .

"Egy szerettem elvesztése sem rázott még így meg. Mintha a gyerekem halt volna meg."

Ennél pontosabban még én sem mertem magam megfogalmazni, amit én is éreztem és a mai napig érzek (Mixi nyuszim 2018.10.28-án halt meg). 100%-osan tudom mit érzel, Veled együtt sírok most. Nem tudok mit mondani, én a mai napig siratom a nyuszimat, pedig azóta lett kutyusunk, de én is annyira, de annyira Mixit szerettem.....és MA IS ŐT szeretem!

Nagyon sajnállak Benneteket! Kitartást Nektek!

tamassy
tamassy képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 12 óra 13 perc .

Végtelenül sajnálom.... Sad Végig sírtam az írásodat.
Sokan, nagyon sokan tudjuk, mit érzel...
Mivel én már 6 nyuszit temettem el, nagyon jól tudom, ez milyen.
Csak az idő, ami segít kicsit.

"A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet. Először még nincs más, csak a veszteség. Minden pillanatban. Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket. Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba. Úgy érezzük nincs tovább. Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni. Aztán az élet mégiscsak megy tovább. Makacsan halad, pereg az idő. Egyszer csak eljön a pillanat –ez csak később, visszatekintve válik világossá- amikor már nem fáj megállás nélkül. Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében. Percek, amikor lehet másra is figyelni. Szusszanásnyi kis szigetek. Aztán ezekből egyre több lesz. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente, álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé. Aztán, néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut: „Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!” Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt. Idővel lesz új öröm, lesz új lendület. Lesznek tervek, és új vágyak is. Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken. Az élet nő meg körülötte." (Orvos-Tóth Noémi)

A Szivárványhídnál várnak ránk, és újra együtt leszünk. Love_heart Bunny2

A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.

A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.

Együtt mentek át a Szivárványhídon!

A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.

A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.

Együtt mentek át a Szivárványhídon!

Vigyázzatok nagyon Bársonyra, ő is gyászol. Crying

"Nyúl nélkül lehet élni, csak nem érdemes!"

Enikova
Enikova képe
Felhasználó offline. Utolsó belépés óta eltelt idő 29 hét 4 nap .

Sziasztok. Pontosan két hete, vasárnap délután történt, hogy elveszítettük legnagyobb kincsünket, Samut. Még mindig nem akarom elhinni. Szombat estefelé hazaértünk a boltból, tettünk-vettünk, aztán letelepedtem volna a szobában, amikor feltűnt, hogy nincs sehol. Ez már gyanús volt, mert mindig elém szaladt, hogy üdvözöljön, megnyalogasson és diplomatikusan érdeklődjön bármilyen nasi felől. Az erkélyajtó előtt gubbasztott. Éreztem, hogy tele a pocija, mivel sajnos egyszer már komolyan rosszul volt, tudtam, hogy mozgatni kell, masszírozni a pocakját amíg neki is jól esik, szénával kínáltam. A masszírozás hatására bogyózott kicsit. Látszott rajta, hogy el van fáradva. Hagytam kicsit pihenni, majd rendszeres időközönként masszír, mozgatás, pihenés. Éjjel 1 körül látszott, hogy sehogy sem jó neki, helyezkedett, a pocakján csúszkált és ha megpróbált arrébb menni, tántorgott. Éreztem, hogy óriási baj van, mert ilyen még sohasem volt. Kétségbeesetten próbáltam hívni az összes nyulas orvost, senkit sem tudtam elérni. 2 felé lementem az ügyeletes patikába Espumisan cseppekért, mivel éreztem, hogy egyre puffad a pocija, ezért már masszírozni sem mertem. Járni már nem igazán tudott. Még mindig senkit nem tudtunk elérni, így éjjel 3 körül Budapestre vettük az irányt (90 km), hogy bárki, de segítsen rajta. A Lehel utcai állatkórházból elküldtek, hogy nem foglalkoznak nyúllal. Az Egyetemre bekönyörögtem magunkat, mivel vittem egy korábbi leletét hasonló problémával (de nem ilyen súlyos), ezért ott nagy nehezen kapott görcsoldót, vitaminokat, melegítőpárnát, infúziót a bőr alá, mivel kezdett kiszáradni, de inni-enni ugye a tele poci miatt nem tudott. Kértük, hogy hadd maradjunk addig, amíg kinyit a Felicavet, vagy egy másik, amelyikről szintén jókat írtak a 11. kerületben, 8-kor. Melegítettük őt a radiátoron plédben, már mindannyian nagyon fáradtak voltunk. Reggel 7 körül elindultunk a Budai Kisállatklinikára, ahol közölték, hogy az ügyelet mégsem teljesen úgy van, a doki nincs ott. Kénytelenek voltunk áthajtani a Felicavetbe, ahol csak 9-kor nyitottak, több, mint egy órát vártunk a nyitásra, melegítettük Samukát és próbáltunk pihenni és szundítani vele a hátsó ülésen. Végre nyitottak. Samu csak feküdt, a kis drágám olyan fáradt volt, meg amúgyis olyan szelíd, hogy csak néha helyezkedett, nekem pedig majd megszakadt a szívem, hogy mennyit kell még várni. Bár én voltam az első, aki bejelentkezett, majdnem 3/4-ed órával később hívtak be. Megröntgenezték, megultrahangozták, kiderült, hogy a vékonybél felső traktusában elzárja a belet egy idegentest, műteni kell. Azt is közölték, hogy olyan ramaty állapotban van, hogy általában a műtétig sem jutnak el az ilyen állapotú nyuszikkal, mert még az altatásban meghalnak. De nincs választásunk, mert ha nem műttetjük, akkor mindenképpen meghal. Sokk. Samu, aki majdnem 7 éve a legegészségesebb, legvidámabb, legszelídebb, stramm nyúl. Mielőtt elvitték őt, megkértem az orvost, hogy hadd adjak neki puszit. Elmondtam, hogy nagyon ügyes lesz, nagyon szeretjük. És gondolatban a fülébe súgtam, hogy találkozunk. Nagyon féltem. 2,5 órát ültünk a váróban egymás kezét szorítva, egymillióval Samura fókuszálva. Végre hívott az orvos. Túl van a műtéten, bár leállt a légzése, sikerült újraéleszteni. Azt gondolom, hogy ennyire vissza akart hozzánk jönni és érezte, hogy minden idegszálunkkal rá gondolunk és arra, hogy mennyire szeretjük. Ez már maga volt a csoda., Az idegen testet is eltávolították, olyan volt, mintha szőr és takarmány lenne egybeállva. Azonban még nem nyugodhatunk meg, mert fel kell ébrednie. Még egy óra pokol telt el. Mikor behívott valaki mást a doki, meglátta, hogy ott idegeskedünk, és megnyugtatólag kiszólt, hogy szépen ébredezik. Egy hajszálnyit fellélegeztünk. Elmentünk péksüteményért, meg energiaitalért mert másfél napi nem alvás és nem evés után kellett az energia. Épp elkezdtem volna lemondani a másnapi programokat, hogy teljesen Samut ápolhassam amikor hazahozzuk. Senkit nem tudtam elérni. Visszaültünk az autóba, hogy pihenjünk egy húsz percet. Akkor kijött az orvos egy szál műtősruhában és megállt az autó előtt. Üres lett a kép, mintha kívülről láttam volna, ahogy kiszállunk és közli, hogy nincsenek jó hírei. Két perccel miután szólt, hogy szépen ébredezik, szóltak a kollégái, hogy nagy baj van, rohant fel a műtőbe. Megint leállt a légzése. Fél órán át próbálták újraéleszteni, de hiába. 10 perccel azelőtt kellett abbahagyniuk. Nem tudtam felfogni. Mondtam a dokinak, hogy szeretnénk hazahozni. Összekészítette őt. Ölben, takaróban, simogatva, a kis fejecskéjét puszilgatva és hisztérikusan bömbölve hazahoztuk őt. Még mindig nem fogtam fel. A kertben ástunk neki sírt, szénával és ibolyával kibéleltük, levettük a kötéseit és eltemettük őt. Azóta sem tértünk magunkhoz. Óriási űrt hagyott maga után és iszonyú rágondolni erre a másfél nap pokolra. Ha bemegyek a szobába, folyamatosan keresem. Éjjel és reggel óriási csend van. Senki nem jön puszilgatni és bökdösni, dobálni a tányért. Kis társa, Bársony maradt utána. Őt is nagyon szeretjük, de ő nem olyan kezes, mert rossz helyről mentették, 4 éve került hozzánk, de még mindig tart az embertől. Samu 6 hetes kora óta non-stop velünk volt. Fel nem foghatom. Egy szerettem elvesztése sem rázott még így meg. Mintha a gyerekem halt volna meg. Próbálok a szépre gondolni és a csodálatos, együtt töltött évekre. Ő nem ezt érdemli, mert soha semmi mást nem adott nekünk csak örömet és boldogságot. Ha van mennyország, Samu oda került. Hiszem, hogy találkozunk még. Ahogy megígértem neki. És remélem, hogy idővel tudok csak és kizárólag a szépre gondolni és örülni, hogy megadatott Vele ennyi idő. Drága Samu, nagyon hiányzol. Remélem, jól érzed magad az angyalok között.