Törpenyúl oldal

Sziasztok. Sajnos, minket is utolért az idő.....Nyunya ma délután átkelt a Szivárványhídon Egy hónap múlva lett volna 12 éves

Június 10-én elengedtük Bodzust.
Szerdán hamvaiban végleg hazatért. Remélem a többiekkel együtt boldogan és fájdalommentesen bandázik a Hídnál, míg mi is oda érünk majd.

Köszönöm szépen a vigasztaló szavakat. Nagyon sajnálom, hogy nektek is át kellett már élni egy imádott nyuszi elvesztését. Sok erőt kívánok mindenkinek.
Most azt is szeretném megosztani, amire jó pillanataimban gondolok. Nagyon igazságtalan lenne a halála napjával emlékezni rá, hiszen az csak egy nap volt majdnem hét gyönyörű évből, ami megadatott vele. 8-szor költöztünk együtt, segített két diplomára és egy fél doktorira tanulni. Mindig vidám és barátságos volt ő, nagy nőcsábász, a rosszcsontság nagymestere. Számtalan kábel elpuszítója, egyik legnagyobb teljesítménye az üvegszálas internetkábel hatástalanítása. Akkor is úgy betojtunk, hogy lenyelhetett-e belőle valamit. Utána áttetettük a plafonra. Idegenekkel is barátságos, vizsgálatok után mindig megnyalogatta az orvosok kezét és rágyújtott valami szép hosszú szénaszálra, ami aztán csak úgy kopogott a hordozón. Este és reggel áttrappolt rajtunk az ágyon, majd befeküdt közénk, és ölelhettük, simogathattunk, amíg el nem zsibbadt a kezünk. Mindig óriási nyuszipuszikkal viszonozta a szeretgetést és befúrta a fejecskéjét a kezünk alá. Imádta a cseresznyefa levelét, a banánt, az édesköményt, a friss bazsalikomot. Ha betegek, vagy szomorúak voltunk, érezte és odabújt. Amikor ivott, úgy pampogta a vizet, mintha meg kellene rágni. Bíztattam is bőszen, hogy jól rágd meg, Samukám! Amikor levittem a padlószőnyeges szobába, olyan pörgéseket vetett be, mint egy balettáncos. Ki tudta nyitni a kajás doboz tetejét. Mindig a legmagasabb ponton szeretett heverészni. Nagyon okos volt, ezért úgy érzem, tudta mi fog történni és éreztem,hogy tudatnom kell vele a műtét előtt, hogyha itt is van az ideje, még találkozunk. Mekkorát küzdött, nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Drága kis boldogságunk volt ő, akitől mindig otthon lett az új lakás. Anyunak mindig azt mondtam, hogy Samu az első unokája. Nekem Samu A Nyúl.