Gréti v2.0

Nem mondom, hogy ivartalanítás párti vagyok, de azt sem, hogy ellenzem. Csak valahogy úgy vagyok vele, amit egyszer összeraktak, azt ha lehet, ne szedjük szét. Éppen ezért a láb körüli nyolcasozás közben elszórt bogyók, vagy a "kaparjuk szét a lakást" hadművelet miatt eszembe sem jutott volna ilyen műtétnek kitenni Grétit. Az álvemhesség azonban más. Annak később komoly következményei lehetnek, amit nem kockáztatnék meg holmi számomra is kicsit homályos elvek miatt, úgyhogy nem volt kérdés, irány a műtő.



Azt kell azonban mondanom, hogy még magamat is sikerült meglepnem, mert paragazdiságom ellenére szinte egy cseppet sem aggódtam, mialatt Grétit műtötték. Na nem mintha nem félteném úgy különben, de tudtam, hogy Józsiéknál jó   kezekben van, és abban is biztos voltam, hogy stram kis nyuszi, tehát egyszerűen nem lehet baj. Szerencsére nem is történt semmi, a beavatkozás minden komplikáció nélkül lezajlott. Jó, azt azért bevallom, hogy elég gondterhelten sóhajtoztam, miközben vártam, hogy kiadják. Attól a látványtól meg majdnem elbőgtem magam, ahogy szegénykém behálózva, nagy bumszlival a fülecskéjén bágyadtan feküdt a hordozóban. Ráadásul amint meglátott, még úgy félig hanyatt fekve is megpróbált odakecmeregni a szállító ajtajához... na hát akkor nagyon cudarul éreztem magam...  


De most már túl vagyunk mindenen: a lelkifurdaláson, a műtét utáni kritikus napokon, a varratszedésen, úgyhogy most már tényleg csak a borotvált nyuszipocak emlékeztet minket az elmúlt hetek megpróbáltatásaira. Na és ez az új, kissé furcsa Gréti... 


Az első napokban még teljesen természetes volt, hogy nem csinál mást, csak eszik-iszik-mosakszik-alszik. De hogy már két hete mást sem tesz... Mit ne mondjak, egy állandóan hümmögő, rosszalkodó, pattogó nyuszi után ez a néma plüssnyúl enyhén szólva is rémisztő. Smile

Persze próbálom felkelteni a figyelmét, és rábírni egy kis mozgásra, de úgy elkényelmesedett, hogy még a finom falatok kedvéért sem mindig hajlandó kijönni a helyéről, csak felrakja a tappancsait  a keti ajtajára, esetleg egy kicsit kidugja a fejét, de leginkább csak ül és szuggerál, hogy rakjam már a szájába a kaját.


Ha meg mégis kifárad, körbeszalad a szobán, konstatálja, hogy minden megvan, aztán nagy sietve elnyújtózik, és folytatja a szunyókálást ott, ahol pár perccel azelőtt abbahagyta. Pedig a szoba lassan úgy néz ki, mint valami játéknagykereskedés, tele mindenféle érdekes dologgal: rágható kosárka, henger, kis labda, nagy labda, csörgős labda, rágókötél, szőlővenyige, plüssállatka. De néhány pillanatnál tovább egyik sem igazán érdekli. Egyedül a szénás papírhengerrel tölt el több időt, azt dobálgatja, rágcsálja, de csak azért, mert időnként egy kis borsószirmot rakok bele, az meg nagy kedvenc, így megér egy kis erőfeszítést.


A szokásos délutáni-esti hálószobai "nyuszióráink" is kicsit átalakultak. Ha elindulok az előszobába, mint a villám felpattan, és szalad a háló felé, majd leül, és pislog hátra, hogy ugye én is oda megyek. Aztán, ha végre kinyílik az ajtó, átrohan az ágy túlsó végébe, és hopp, már fent is van. Viszont mostanában már nincs őrült pattogás az ágyon, csak kiválaszt egy kényelmes helyet, oldalra borul, és szemrehányóan tekintget rám, hogy hol késik már a simi. Persze ez így is nagyon jó, ez az egy órácska pihenés jólesik kergenyulazás nélkül is. Az meg külön öröm, hogy az utóbbi napokban már nem csak én alszom el közben, de bizony ő is.

De azért nem kell ám aggódni, nem lett teljesen angyal. Akármennyire is szunyókál, amint kiteszem a lábam a szobából, spurizik be a radiátor alá, hogy a dobozokon átrágva magát megpróbáljon bejutni a számítógép mögé. Szerencsére olyan nagy zajjal csinálja, hogy azonnal rohanok is vissza: még csak az hiányzik, hogy beszabaduljon a vezetékek közé... A másik dilije meg az, hogy mindenáron az ülőgarnitúra támlájára akar felmenni. Időnként sikerül is neki, én meg nem győzöm azonnali infarktus közepette letessékelni, mert ha onnan lepottyan... na, abba jobb bele sem gondolni... És azért néhány székre, házikóra, ketrecre fel-le ugrást is beiktat két bóbiskolás közé, úgyhogy nem aggódok túlságosan, lesz  nekem még újra kergélkedős, hümmögős ördögfiókám! Wink

haláliak a képek, emelem összes kalapom előtted Worship Lollegs

Köszi Joli! Smile

Rita, de ilyen pillanatok alatt nyugodott le Böbe is? Azt hittem, a műtét utáni lábadozás ez, de nem nagyon akar visszarosszalkodósodni... Nah (Böbi komoly felnőtt... aha... Evil )

Hát igen, valahogy nálunk is így történt.
A kis ugribugri, örökmozgó, kíváncsifáncsi nyuszi megnyugodott. Bár az, hogy ő mindig kint van sokat számít szerintem, hiszen nincsen egy plusz örömforrás, hogy kijöhet és szaladgálhat, mert tudja, hogy ezt bármikor megtehetné.

De azt gondolom, ivartalanítás nélkül is eljutottunk volna ide, talán kicsit később. Meg hát Böbe már komoly felnőtt, elmúlt 3 éves, ilyenkor az ember nyula már nem viselkedik úgy, mint akinek elment az esze.

Azért ahogy jön a tavasz, Gréti úgy fog erőre kapni és újra ugrálni. Smile

Jó, hogy túl vagytok rajta.

Nagyon jól írsz, és szuperek a képek!

Nagyon jó fej ez a Gréti! Igazi lányka! Annyira jók a fotók!

-

(\ /)
( . .)♥
c(")(") "Aki megment egy életet, egész világot ment meg."
Talmud

Már igen vártam a következő részt! Mééég! Headbang